Trans4mind
Trans4mind HU
A TRANS4MIND.COM, A VILÁG VEZETŐ INTERNETES SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ PORTÁLJÁNAK PARTNERE

Én személy szerint hogy fejeztem be a nemek közötti háborút?

Írta: Alison A. Armstrong

Életem legfontosabb telefonhívása 1991-ben történt. Ültem az asztalomnál, mint egy kis szervezet ügyvezető igazgatója, azon dolgoztunk, hogy véget vessünk az éhínségnek világszerte és az USA-ban. A vonal másik végén hallottam, hogy Ellen barátnőm ezt mondja: "Alison, beszélnünk kell. A férfiak vonzódnak hozzád, mint a méhek a mézhez, de amikor végeztél velük, mintha egy vámpírral lett volna dolguk."

Jól gondolod, ez felkeltette az érdeklődésemet. Az első gondolatom az volt: "Mi? Egy vámpír? Szegény én! Ártatlan vagyok!" Hangosan azt mondtam:" Mit beszélsz?" A következő fél órában Ellen elsorolta az összes esetet, amit ő maga látott, amint megfosztottam a férfiakat az erejüktől, vagy amiben biztos volt, hogy biztos megtettem korábban, mivel bizonyítéka volt rá (egy férfi gyengén és tehetetlenül távozott). Többnyire feszengtem, de nem tudtam ellent mondani neki. Pontosan így volt. Mindent úgy tettem, ahogy elmondta.

Mind eközben egyfolytában azon gondolkodtam, miért beszélünk erről. Végtére is, a nők mindig férfiatlanítják a férfiakat. Ez a szokásos viselkedés, Murphy törvénye, status quo, igaz? Ez csak része a ... része a minek is? Ja, igen. A nemek közötti háború része.

Ezután Ellen azt mondta: " Jeffrey-vel is ezt csinálod." A lélegzetem is elállt. Jeff, a tinédzser fiam, csak 3 éves volt az idő tájt. Amint Ellen kimondta, rájöttem, hogy igaz volt. Mintha csak a feladatom része lett volna, hogy anyaként trenírozzam, eltiporjam, piszkáljam, vagy elüldözzem a férfiasságot a fiamból. Ha akárhogy is nem az én eszményképemnek megfelelően viselkedett (később rájöttem, hogy eszményképem azon alapult, ahogy a nők viselkednek), muszály volt vagy csinálnom vagy hozzáfűznöm valamit. Elsiklani valami fölött azzal, hogy "Ó, ő fiú" kötelesség elmulasztásnak tűnt.

"Kinek van arra szüksége, hogy másokat gyengének tartson – annak, aki erős?"

Miután Ellen horgára akadtam, döbbenten, a hátam mögött hagyott gyenge férfiakkal, azt mondta, "Azt akarom, hogy hagyd abba." Ilyen egyszerűen, ilyen könnyedén. De úgy éreztem, mintha azt kérte volna, hogy vágjam ki a szívem a saját testemből. Rögtön ezt gondoltam, "De ők nagyobbak és erősebbek, és fájni fog nekem." Nem emlékszem, hogy valaha is tudatosan gondoltam volna erre ezelőtt. De ez volt a kőkemény igazság. És megértettem, hogy 16 éves korom óta az összes vitám a férfiakkal azon alapult, hogy, ők nagyobbak és erősebbek, és fájni fog nekem. És még egy második feltevésen, amit a mostohaapám tanított nekem: "A legjobb védekezés a támadás." Ez a kijelentés meghatározta a férfiakkal való kapcsolatom. Mindig támadtam - az eszemmel, a humorommal, a kinézetemmel és a szexualitásommal. Egyetlen férfi sem tarthatta meg az egyensúlyát körülöttem. Az öntudatlan, de tökéletesen működő érvelésem így hangzott: ha nem tud egyensúlyba kerülni, nem tud támadni.

Szorongatott helyzetemben valószínűleg kiszálltam volna a beszélgetésből, ha hat hónappal korábban nem hoztam volna meg egy fontos döntést – elhatároztam, hogy tanulmányozni kezdem a férfiakat. Addig azt fedeztem fel, hogy mennyire hősök akartak lenni a férfiak, és mennyire akarták, hogy boldog legyek. Annak alapján, amit Ellen épp az imént mondott, rájöttem, hogyaz információ a következő előfeltevés alapján gyűlt össze: "ismerd meg az ellenséged." Minél többet tudtam a férfiakról, annál hatékonyabban férfiatlanítottam őket, tartottam őket gyengéknek és fogtam ki a szelet a vitorlájukból.

Kinek van arra szüksége, hogy másokat gyengének tartson – annak, aki erős? Nem!

Az a kényszer, hogy a férfiakat gyengének tartsam a saját gyengeségemből jött. Ki nem állhattam az erejüket, mert biztos voltam benne, hogy nekem csepp sincs. Minden alkalommal, amikor férfiatlanná tettem egy férfit, viselkedésem egy térdre kényszerítő reakció volt, ami a félelmeimből eredt és amit a gyengeségem erősített meg. Amint ez belémhasított, tudtam, hogy soha nem tapasztalom meg az erőmet, mint nő, amíg nem engedem meg a férfiaknak, hogy nekik is legyen erejük. A választás az volt, hogy vagy együtt vagyunk gyengék, vagy együtt vagyunk erősek. Én úgy döntöttem, hogy erős vagyok.

Vettem egy mély levegőt és azt mondtam: "Jó. Abbahagyom. Nem fogom elférfiatlanítani a férfiakat."

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot. Úgy éreztem magam, mintha finom, tiszta női erőből font meleg kabátba burkolóznék. Ez egy új élet kezdete volt számomra. Letettem a fegyvert és diplomáciát tanultam. Feladtam a manipulációt és kommunikációt tanultam. Feladtam a hatalmi harcokat és megtanultam, hogyan adjak erőt a férfiaknak úgy, hogy cseppet se veszítsek el. Feladtam az ellenség szerepet, és megtanultam partner lenni.

"Hiszem, hogy amikor a nők már nem férfiatlanítják el a férfiakat, férfiak mindent megadnak nekünk, amit valaha is akartunk ..."

Miután mondtam, én nem férfiatlanítom többé a férfiakat, Ellen ezt mondta. "Nem miattad kérem. Úgy gondolom, hogy amikor a nők már nem férfiatlanítják el a férfiakat, férfiak mindent megadnak nekünk, amit valaha akarttunk, beleértve a békét és az éhség megszüntetését." Én ezt a kijelentést nagyon komolyan vettem. Már láttam, hogy mennyire szerettek volna férfiak megoldani problémákat, sőt, kénytelenek voltak megoldani problémákat. Mi lenne, ha a nők más problémákat vetnének fel a férfiaknak? Például, ahelyett, hogy energiájukat arra pazarolnák, hogy "Próbálj kijönni élve ebből a kapcsolatunkról szóló beszélgetésből", mi lehetne a kimenetele annak, ha a férfiak arra koncentrálhatnának, hogy: "Hogyan vetnél véget a Földön az éhezésnek?" Ha a férfiakat nem gyengítenék a nők, minden erejüket olyan problémák megoldására fordíthatnák, amelyek méltóak hozzájuk.

Számomra ez az Ellennel folytatott egyetlen beszélgetés volt a nemek közötti háború vége.

A mai napig csodálom, hogy férfiak hogy válaszolnak nekem. Készek arra, hogy minden legyek, ami mindig is akartam lenni. Tovább tanulmányoztam a férfiakat és néhány évvel később elindítottuk a PAX-ot, a cégünket, amely a Férfiak ünneplése, a nők kielégítése® műhelyt kínálja. A PAX a béke latinul. Célunk, hogy véget érjen a történelem leghosszabb ideje tartó háborúja.


Alison A. Armstrong, a Férfiak ünneplése, nők kielégítése© műhelyek megalkotója web oldala: www.understandmen.com

Copyright © Alison A. Armstrong
Hungarian Translation © Riszt Orsolya 2010

Vissza
Tartalom

Szeretnél jobban lenni a pároddal? Coachingot ajánlok Skype-on, itt kérj időpontot.